Kezdem én
Szóval az
emberrel nem volt semmi gondom, legfeljebb annyi, hogy nagyon szerettem volna az eredeti Nibindart újra megformázni. Ez ugyan nem sikerült, de az elkészült karakter legalább távoli rokon (végül is eltelt egy csomó idő).
A
charr elkészítését várakozáson felül élveztem, ami nem volt nehéz, mert az eredeti elképzelésem szerint nem is akartam charr karaktert fabrikálni. Ehhez képest alig tudtam megállni, hogy ne vele kezdjek el játszani, hanem a főkarinak szánt ember rangerrel. Van valami csibészes abban a bősz pofában, amit összehoztam...
A
sylvarinál jött ki legjobban, hogy a vizuális kreativitásom valahol 0.2 és -3 között mozog. Miután nem tudtam mit kezdeni a sylvari jellegzetességek színezésével és az egyébként szebbnél szebb színes levél (haj) variációkkal, az összhatásról nem is beszélve, azon igyekeztem, hogy ez a kari minél jobban hasonlítson egy emberhez, tehát
ne nézzen ki sílvarinak. Mindjárt kettőt is csináltam belőle, hátha a másodiknál jobban megy, de rosszabbul ment
Még kérdéses a karik sorsa.
Hasonlóan jártam el a
norn hölgynél. Warinak törékeny lányt szoktam, hadd legyen meglepetés, amikor odacsap... Itt is ezzel kísérleteztem, ezért megalkottam a legalacsonyabb és legtörékenyebb norn hölgyet a GW-ben, akit szülőföldjén, Zúzmarafalván csak Pöttömnek becéznek.
Asurát egyelőre nem... A "kisaranyosra" elég kevés a lehetőség az arcok miatt, a "kisgonoszhoz" pedig egyelőre nincs kedvem. Talán később...
Már az is eszembe jutott, hogy öt egyforma ember karit csinálok, különféle kasztúakat. Így olyan lenne, mintha csak átöltözne a másféle harcmodorhoz, és minden armort ráadhatnék lényegében ugyanarra a karira. Viszont nem jó sokat variálni, hadd jöjjenek majd a szülinapos ajándékok nagyjából egy időben