Egyszer volt, hol nem volt...

A feleségemmel, Sauryval, sokat játszottunk (Settlers 2, AoE 2, Warcraft 2, Starcraft, Baldur's Gate, Diablo 1-2, Dungeon Keeper, Shogun Total War...), de mindig szerettünk volna együtt játszani, nem pedig felváltva, egymásnak drukkolva a gép ellen. Ezért kipróbáltunk egy ingyenes MMO-t, a Silkroadot. El is bíbelődtünk volna vele, de a telített szerverek megnehezítették a belépést, így szétnéztünk a fizetősök között, hogy van-e valamilyen ésszerű megoldás, mert havidíjat nem akartunk vállalni. Így jött a GW, előbb egy account, majd még kettő. Tulajdonképpen döbbenetes, hogy annyira elkapott minket, mint amennyire Azelőtt rendszeres vásárlója-olvasója voltam a játékmagazinoknak, mióta van a GW, abszolút nem érdekel, hogy alakul a többi játék sorsa. Pedig mennyire vártam annak idején a 3. Diablot vagy a Starcraft 2-t

Üdv!

Ez eszembe jutott

Már két-három napja botladoztunk Pre Searingben Sauryval, és én még mindig nem tudtam, hogy miért van az a palást egyes játékosokon, amikor az interneten rátaláltunk az ARMY akkori honlapjára. Azt hiszem a honlap alapján döntöttük el, hogy oda kérünk felvételt. Jelentkeztünk a Fórumon annak rendje és módja szerint, fel is vettek, lett palástunk De a guild tagság megmaradt a "sziasztok-szia" szinten, miután éppen az idő tájt senkinek sem volt karaktere Pre-ben. Kettecskén játszadoztunk hát, és annyira megszerettük azt a rombolás előtti vidéket, hogy nem is nagyon akaródzott otthagyni. Azért csak eluntuk úgy lvl 9 körül, és egy nagy elhatározással megcsináltuk a záróquestet, ami átdob a "Post"-ba (ha kijössze Pre Searingből, ugyanazzal a karakterrel már nem mehetsz vissza, de indíthatsz másikat).

Azonnal megbántuk. Annyira rusnya volt az új világ, hogy egészen elkedvetlenedtünk. Némileg vidítóan hatott, hogy már mindenféle festéket lehetett vásárolni, meg új armort (messze volt az még a későbbi elitektől), de az a sivárság valami katasztrofális volt.

Csinálgattuk a questeket, mígnem egyszer elakadtunk, ötödikre sem sikerült élve megúszni a Garfazz Bloodfang nevezetű charr boss-szal való találkozást. Éppen akkor kérdezte Milo (volt offi) a guildchaten, hogy nem kéne-e segítség valakinek, mi meg nagy lélegzetet véve beírtuk, hogy ööö..., ha nincs más dolga.

Jött Milo, és mi akkor láttunk először élő guildtagot, s mindjárt egy officert. Dervish-sel jött, azt nagyon megcsodáltuk. Aztán sokat nem babrált a dologgal, el is indultunk. Kicsit aggódtunk, hogy nem lesz-e baj, de mondta, hogy nem halhatunk meg, Dunkoro megvéd minket. Akkor figyeltünk fel a haverjára (nyilván annak kellett lennie, hiszen vele jött...), a sebhelyes arcú monkra, akiről csak később tudtuk meg, hogy egy "hero", tehát NPC. A quest pillanatok alatt véget ért, mert Milo valami gyorsítóval előreszáguldott, és a charrok, amiken mi korábban húsz perc alatt verekedtük át magunkat, hogy eljussunk a bossig, úgy dőltek az út két oldalán, mint féldisznók az ólban. Garfazz is csak annyit tudott kinyögni, hogy "XP", és már feküdt is. Milo pedig hálálkodásaink közepette elköszönt és ment a dolgára.

Mi még játszottunk egy darabig, majd elhatároztuk, hogy tovább lépünk eggyel az ismerkedésben: meglátogatjuk a Guild Hallt.

A GW-ben, bárhol voltál, nyitottad a guild panelt, rátoltál az "Enter Guild Hall" gombra, és ott teremtél a guilded otthonában. Így történt velünk is, és azonmód földbe gyökerezett a lábunk. A GH-ban ugyanis éppen tüzijáték volt, sosem láttunk ilyet korábban. Amikor azt először látod, csodaszámba megy ám! Felmentünk egy széles lépcsősoron, a sarokban egy láda állt (azt is akkor láttuk először), körülötte 4-5 guildtag mozdulatlanul. Úgy tűnt, áhítattal figyelik a csodát. Köszöntünk, aztán körbeszaladtunk, hogy több oldalról is lássuk a színes szikrákat, pillangókat. Lenyűgöző élmény volt, és elég soká is tartott, hogy valóban elvarázsoljon bennünket. Aztán elköszöntünk, mentünk aludni.

Másnap este 10 felé már készültünk a tűzijátékra. Miután előző este is 10 körül mentünk be a GH-ba, úgy gondoltuk, hogy ez minden este van, éppen tízkor, nyilván így búcsúzik a guild az aznapi küzdelmektől...

Persze nem volt, és nem volt a következő este sem. Akkor már megkérdeztünk valakit, aki elmondta, hogy mi a tűzijáték valójában. Később eljutottunk ez első missionig, amihez pár failed próbálkozás után újra segítséget kértünk (nem tudtuk még, hogy van wiki). Jött Air Nuhknom, és negyed óra múlva megvolt a mission. Mi pedig belekerültünk a guild vérkeringésébe.

Ennek úgy öt esztendeje, és mi azóta is benne keringünk

Ui.: A GW2 nyitás előtt pár nappal arrafelé vitt az utam, ahol Garfazz lakik. Elhevert az első nyílvesszőtől. Nem tudom, hallotta-e, amikor beszóltam neki: "Megmondtam, hogy visszajövök!!!"

Ez mekkora, Elder!!! Elfelejtettem volna - na, so... Nagy ász a a celestial token, nem beszélve az idei celestial miniről. Találkozunk a Broadwalk-on

Az idei celestial mini egy snake.



És egy nosztalgia kép ide, amolyan "érettségi kép". Tavaly nyáron veselkedtem neki egyedül (herokkal) a Slever's Exile HM-nek, hogy lenyomjam Duncant - ez akár vizsgafélének is tekinthető. Ez a HM menet hiányzott a GWAMM-omhoz. Tovább tartott három óránál, és elfogyott vagy hetven Honeycomb, hogy az egész csapat HP-ját folyamatosan +10%-on tartsam. A kép a heroim munkáját dicséri, ők pakolták a spiriteket ilyen szép alakzatba az észak-nyugati barlang legtávolabbi szögletébe

Atyaég! Micsoda nevek: Dizzy, Nightling, Mefry The Mage, Gege, Meshun, Dina A Kecses, Mr. Kopj Le, Lady, Zyax... És akik most is velünk vannak Nagyon jó lett Elder!

Frissítve: Mefry azóta megérkezett

Salute
Nibindar